Dr. Greszné Becsei Katalin:

A kánonjogi hallgatók szociológiai
és motiváltsági viszonyainak felmérése 2003

 

Jelenleg hazánkban nem minden püspökség rendelkezik egyházi bírósággal, mivel kevés a képzett és erre alkalmas ember. Róma szorgalmazza, hogy a képzés magasabb szintre való emelésével és kiszélesítésével több kánonjogi végzettségű ember álljon rendelkezésre az egyházi bíráskodás megerősítésére. A tervezett változtatások előtt szükség van egy „alapmérésre”, melyhez viszonyítva a változtatásokat követően felmérhető azok hatása az oktatásra.

Cél: A Kánonjogi Posztgraduális Intézet hallgatói között végzett felméréssel adatok gyűjtése a hallgatók motiváltságának, kánonjoghoz való affinitásának megítélésére. A kérdőív lehetőséget ad bizonyos szociális és demográfiai adatok nyerésére. A kérdőív utolsó kérdései az oktatás tervezett fejlesztéséhez, változtatásához adnak hallgatói véleményeket.

Módszer: Az intézet két évfolyama második félévére beiratkozott 112 hallgatójának kikérdezése kérdőív segítségével.

Tervezett statisztikák: A kérdőívvel nyert adatokból a következő összefüggések elemzése szükséges

·        személyes adatok: férfi/nő arány, életkori megoszlás, családi állapot, földrajzi és egyházmegyei megoszlás, előzetes végzettség

·        motiváció, és ennek változása a tanulmányok során: 2., 10. - 14. és 18. kérdés

·        az intézet marketingje: 9. kérdés

A 22. kérdésre adott válaszok feldolgozása alapján tervezhető a későbbiekben honlap, hírlevél indítása.

Hipotézis:

·        1 .A kánonjogi oktatásban elsősorban férfiak, köztük is a papok vannak többségben. Ezek a hallgatók elsősorban elöljárójuk utasítására vesznek részt a képzésen.

·        2. A világi hallgatók többsége főiskolai diplomával rendelkezik, melyet ezen az úton kíván egyetemi diplomává konvertálni.

·        3. A hallgatók többsége nem kíván a későbbiek során kánonjoggal foglalkozni.

Amennyiben a hipotézis igaznak bizonyul, az oktatás alapvető átgondolására van szükség.

Várható eredmény: A kapott adatok alapján tervezhetőbbé válik az intézet marketingje. A személyes adatok alapján jobban körvonalazható a célcsoport. A még el nem készült küldetés nyilatkozat megfogalmazásához szempontokat ad a hallgatók jövőbeli elképzeléseinek ismerete. A kánonjogi oktatásról alkotott vélemények alapján a tervezett változások eredményessége egy következő felmérés által mérhetővé válik.

A munka menete:

Felvétel módja

·        Teljes körű adatgyűjtés (a vizsgált sokaság minden egyedére kiterjed)

·        Egyéni kérdőív  (egy egység adatait tartalmazza)

·        Önszámlálás (az adatszolgáltató maga tölti ki a kérdőívet)

A teljes körű adatgyűjtést a mai napig nem tudtam megvalósítani, mivel a kérdőívek kiosztása és kitöltése az előadások szünetében történt, így csak azok a hallgatók kerültek a sokaságba, akik legalább a felmérés idején megjelentek az előadásokon. Így a merítés sem random, sem pedig reprezentatív, így a kapott adatok nem jellemzőek a hallgatók összességére, csak azokra, akik az előadásokat rendszeresen látogatják. Ezáltal torzult az eredmény is, mivel a megjelenő hallgatók motiváltsága lényegesen nagyobb, mint az előadásra nem járóké.

A kérdőív összeállításánál igyekeztem a hibalehetőséget a lehető legkisebbre csökkenteni a kérdések rövid világos egyértelmű megfogalmazásával, mert a rosszul feltett kérdésre adott válasz értékelhetetlen, vagy hamis eredményt ad. A sorrendben is törekedtem egyfajta logikára. Ennek ellenére a feldolgozás során bebizonyosodott, hogy így is adódtak a kitöltők számára nehézségek.

A nyitott kérdés használata (16. és 17.) a válaszadási szabadságot szolgálta, hiszen az eldöntendő kérdés részben vezeti a válaszadót, részben csak megadott választ engedélyez. Ezért nem soroltam fel a tantárgyak címét. A 20. és 21. kérdéssel a hallgatók véleményét, a Kánonjogi Intézetben folyó oktatással, valamint oktatóival kapcsolatos tapasztalatait és viszonyát mértem fel. A 14. és. 15. kérdésnek a célja az volt. hogy megtudakoljam, látnak-e a hallgatók reális esély arra, hogy a későbbiekben betölthessenek ilyen munkakört A 13. és a 23. kérdés összetartozik, mert az adott válaszból nagy valószínűséggel lehet arra következtetni, hogy a hallgatók egy része hajlandó a közösségért térítésmentesen dolgozni. Az 1.-8. kérdés szociológiai tájékozódást tett lehetővé. A 10. kérdésre adott válasz és annak értékelése a hipotézis 1 és hipotézis 2 állítását elveti, vagy megerősíti. A 11. és 12 kérdéssel a megkérdezettek motiváltságáról is képet alkothattunk. A 18. kérdés három választási lehetőséget kínált, itt tudatosan kerültem a „soha, egyáltalán nem” kifejezések használatát, egyrészt erre nem kaptam volna őszinte választ, másrészt, aki csak a szünetekben bejön egy-egy információért, a ritkán kifejezést jelölte volna be, ugyanúgy, mint aki valóban ritkán látogatja az előadásokat. Ami azokat a hallgatókat illeti, akiket mindeddig nem tudtam megkérdezni, két kategóriába lehet sorolni: 1. a felmérés időpontjában nem tudott jelen lenni, 2. valóban nincs jelen soha. A kérdés feltevésből nem derült ki, hogy a látogatás az előadások egy részére, vagy összességére vonatkozik.

A 19. kérdés összefügg a 16. és a 18. kérdéssel. A 18.-ban bejelölt „ritkán” a 19.-ben jelzett munkahelyen való megjelenés és „sok munkám van” „kevés az időm” válaszok egymást igazolják, megerősítik. A 16.-ban jelzett olasz és latin órák számának emelése és a 19.-ben említett nyelvi nehézségek egymást fedik.

A 9. és 22. kérdés a marketing tevékenységre irányult.

A felvétel megbízhatóságát növelte volna, ha a kikérdezéses eljárást választom, de idő hiányában erre nem volt lehetőség. Ez 42 hallgató esetében fejenként legkevesebb 5 percet számolva az előadások közti 10-15 perces szünetet alapul véve legalább 2-3 héttel megnyújtotta volna az adatfelvétel idejét.

A hallgatói létszám a két évfolyamon 112 fő. A kérdőíveket értékelhető módon összesen 42 fő töltötte ki. Ez az összlétszám 37,5%-a. Két hallgató egyértelműen visszautasított, három hallgatótól nem kaptam vissza a kérdőívet. A megkérdezettek a kérdésekre jellemzően válaszoltak, de volt olyan kérdőív melyen (bizalmatlanságból, esetleg félelemből) sem az évfolyam, sem az irányítószám nem lett feltüntetve.

Összességében megállapítható, hogy a kitöltők döntő többsége kedvezően fogadta a felmérést, örömmel vette, hogy véleményére kíváncsi valaki.

Részletes eredmények:

Az eredményeket a kérdések sorrendjében tüntetem fel.

1. Évfolyam szerinti megoszlás:

A hallgatók nagyjából fele-fele arányban képviselik a saját évfolyamukat. Mindössze 2 % nem jelölte meg az évfolyamát.

2. Tandíjfizetés:

A hallgatók közel háromnegyede nem fizet tandíjat. Huszonhárman nem jelöltek be egyetemi végzettséget, de huszonkilencen nem fizetnek.

Tandíj szempontjából a következő felosztások készíthetők:

 

Tandíjat fizet	Fő
Összesen
igen	11
nem	29
Első évfolyamon
igen	5
nem	13
Második évfolyamon
igen	5
nem	16
Nem jelölte évfolyamát	1

 

3. Nemek szerinti megoszlás:

A megkérdezettek közel háromnegyede férfi. Az egyházi állapotot figyelembe véve, a világiak között is csupán 40%-ot ér el a nők aránya. Ismerve a magyar helyzetet (a férfi/nő arány közel 1:1), igen alacsonynak tűnik. Ha a jogi pálya elnőiesedését tekintjük, ez a százalék messze elmarad a civil átlagtól. Kívánatos volna, ha a világiak közel fele nő lenne.

 

 

4. Életkori megoszlás:

	Év
Átlag	31,7
Max	58
Min	22

A táblázatból látható, hogy a két szélső érték között, 36 év különbség van. Ezt több szempontból is érdemes figyelembe venni (tanuláshoz való affinitás, tanulásra fordított idő és eredmény arányban állása, tapasztalatok, újraszokás nehézségei, rugalmasság). Az életkor egyaránt jelenthet előnyt és hátrányt is.

5. Egyházi állapot:

A hallgatók 51 %-a világi. A 47 % nem világi megoszlása a következő: 31 % pap 10 % diakónus, a maradék 9 % szerzetes, pap-szerzetes, evangélikus lelkész, és 2% az, aki nem válaszolt.

6. Családi állapot:

 

A hallgatók egynegyede házas csupán. Természetesen a 35% pap illetve szerzetes az arányokat jelentősen befolyásolja.

A világiak közül 38% házas. Elgondolkoztató, hogy a házasok nem érdeklődnek különösen a képzés iránt.

7. Lakóhely:

 

Mint látható a hallgatói létszám egyötöde 200 km-nél távolabbról utazik. Az első óra kezdési illetve az utolsó befejezési ideje ezeknek a hallgatóknak rendkívül fontos, nem mindenki tudja megoldani a pesti szállást.

Még jelentősebb, hogy az elmaradó előadásokról és az esetlegesen megváltozott órarendről időben megbízható információt kapjanak. A szünetek beosztásában is tekintettel kellene lenni az esetenként hajnali 4-kor induló hallgatókra.

A nem budapesti hallgatók lakóhelyének átlagtávolság 130 km, a legmesszebbről utazó 299 km-re lakik a fővárostól. Budapesten 12 fő lakik, a hallgatók csupán 28,6%-a.

 

8. Végzettség:

 

Huszonhat hallgató rendelkezik főiskolai diplomával, tizenegyen egyetemi végzettséggel, 4 fő pedig mind a kettővel.

9. Honnan kapott információt a kánonjogi képzésről:

 

ismerős	12
újság	24
elöljáró	5
Internet	1
oktatási intézmény	3

Mint látható a többség újságból szerzett tudomást a kánonjogász képzésről, ezt követi az ismerős, elöljárótól csupán 5 fő értesült. Elenyésző az oktatási intézménytől származó információ, és megdöbbentő, hogy egy fő jelölte meg forrásként az internetet, holott a hallgatók háromnegyede rendelkezik internet hozzáférési lehetőséggel. Ez csak azt jelentheti, hogy ez az információ az interneten nem jelenik meg megfelelő módon (katolikus.hu, virtuális plébánia, egyházközségi-, katolikus ifjúsági-, valamint határon túli magyar katolikus honlapok). Ha az intézet a hallgatói létszámot növelni kívánja, ezeket a lehetőségeket ki kellene használni, ráadásul a honlapok információs szolgáltatásai többségükben ingyen vannak.

10. Milyen célból végzi tanulmányait:

Huszonhatan jelölték meg a „kánonjogi érdeklődés” rubrikát, ez a válaszadók 62%-a tizenketten szeretnék főiskolai diplomájukat konvertálni (28% ) és öten jöttek utasításra, ez 7.1%. Egyvalaki az egyház szolgálatát jelölte meg célul.

11. Kíván-e licenciát szerezni:

A megkérdezettek 85%-a szeretne licenciát szerezni, (döntő többség), 10%-a bizonytalan, 5% nemmel válaszolt. Határozott érdeklődés mutatkozik és a licenciátus rangja erőteljes motiváló tényező.

12. Kíván-e doktorálni?

 

A változás jelentős a licenciához képest. Doktorálni 50% akar, a „nem tudom” (bizonytalan), esetleg a licenciátus eredményétől teszi (az intézet is teheti) függővé. A határozottan nemmel válaszolók százaléka a duplájára emelkedett a licenciátust nem akarókhoz képest. Licenciázni harminchatan akarnak, doktorálni huszonegyen. A férfiak aránya a licenciázók között: 72%, a doktorálni szándékozók már 81%. Az eltolódása jelentős (10%). Ha a világiak nem világiak arányát nézzük, a licenciázók között 56%, a doktorálni szándékozók közül 62% a nem világi.

13. Végez-e, végzett-e már egyházközségben, plébánián munkát (hitoktatás, rendezvények, stb):

 

A megkérdezettek 86%-a válaszolt igennel. Csupán 14%-uk nem vesz részt aktívan egyházközségi életben. Ez lehet érdektelenség, időkorlát, de nem zárható ki a lehetőség hiánya sem.

14. Szeretne-e állapotának és majdani végzettségének megfelelően dolgozni plébánián, püspökségen (aki csak legalább licenciát akar):

 

A válaszadók háromnegyede szeretné tudását aktiválni, hasznosítani egyházi hivatalokban

15. Lát-e lehetőséget arra, hogy állapotának és majdani végzettségének megfelelő munkát kapjon egyházi bíróságon (csak aki legalább licenciát akar):

A kérdés megfogalmazásában tudatosan használtam a „lehetőség” és a „kapni” szavakat. Ezt azzal a céllal tettem, hogy a válaszadás előtt mérlegeljék van-e reális esélyük bírósági hivatal betöltésére. Az igen-nem arány 55-45% a válaszoló hallgatók között a nem javára. Még rosszabb a helyzet, ha mindezt az életállapot összefüggésében vizsgáljuk. Az igennel válaszolóknak csupán 26%-a világi. Ebből is látható mennyivel kevesebb lehetőséget látnak a világiak végzettségük egyházon belüli felhasználására. Az igennel válaszoló öt világi férfi-nő aránya 4:1. Mindezt vessük össze azzal, hogy 9 világi nő töltötte ki a kérdőíveket!

16.-17. Melyik tantárgy(ak)nak emelte volna az óraszámát? Milyen tantárgy(ak)at vett volna fel szívesen?

Az óraszámemelésre (16.) tizenketten nem válaszoltak. Két hallgató ítélte megfelelőnek minden tantárgy óraszámát, („nem emelném” „megfelelő volt”) Messze vezet a Házasságjog óraszámának emelése, 16 hallgató, első és másodévesek egyaránt bejelölték. Ezt követi az olasz és latinitás óraszámának növelése 8 hallgató, említették még a keleti jog, római jog, büntetőjog, általános szabályok, és az intézménytörténet óraszámának emelését.

A 17. kérdésre leírtakból kiderült, hiányolják a gyakorlati oktatást, a betekintést a bírósági gyakorlatba, több szeminárium, különelőadás felvételének lehetőségét. A két kérdésre adott válaszok egyrésze megerősítette egymást, pl: nyelvóra emelése, több nyelvórát vennék föl.

18. Milyen gyakorisággal látogatta az előadásokat:

 

E kérdés nagy hiányossága, hogy nem határoztam meg mit jelent a mindig, gyakran és ritkán, vagyis milyen mértékű lehet a hiányzás, így ez a hallgatók saját megítélésére volt bízva. Természetesen, mivel a ritkán vagy soha meg nem jelenő hallgatók nem töltöttek ki kérdőívet, a válasz egyoldalú és nem jellemző a hallgatók összességére.

19. Önnek mi okozta a legnagyobb nehézséget tanulmányai során:

Húsz hallgató jelölte meg a szervezetlenséget, ezen belül tizenkét hallgató a jegyzethiányt. Hat főnek nehézséget okoz az utazás, a korai órakezdés, négy főnek munkahellyel való egyeztetés, ez utóbbi adat életállapot szerinti bontásban, 4 világi 1 pap. Említésre kerültek még: a nem kellő időben kapott információk, nem egyértelmű tájékoztatás, a titkársággal való nem megfelelő kapcsolat, a kiírt vizsgaidőpontok megváltoztatása, a tantárgyak nem kiegyensúlyozott elosztása (könnyű, nehéz) a római jog alacsony óraszáma és a számonkérése közötti fordított arányosság, a megígért ösztöndíjak ki nem fizetése.

20. Ajánlaná-e másnak is ezt a fakultást:

A hallgatók véleménye, amiért ajánlanák a fakultást másnak (a teljesség igénye nélkül):

·        fontos a tudás, továbbképzés

·        az előadók tudása, a jó hangulat a hallgatók között

·        keresztény tanúságtételben segít

·        a jog izgalmas és életszerű, rengeteg értékes és érdekes előadót ismertem meg , betekintést nyújt a tudományos munkába

·        sok jó dolgot tanulhat, ami segít eligazodni

·        kiváló alkalom a jogi teológiai ismeretek rendszerezésére

·        közelebb vezetett az egyház titkához

·        megszerette a házasságjogot

 

21. Röviden foglalja össze eddigi tapasztalatai alapján véleményét:

A legmarkánsabb vélemények:

·        Komolyabb nyelvi képzés kellene

·        Az oktatás elengedhetetlenül szükséges

·        Tetszett a tanárok nagy részének a szép és szabad előadásmódja, és vizsgákon tanúsított hozzáállása a hallgatókhoz

·        Nem tetszett egyes tanárok felolvasása, vizsgáztatási módszerei, a majdnem eretnek példák felhozatala az előadások során, lekezelés a vizsgákon

·        Magas színvonalú előadások voltak, felkészült tanárokkal, ezelőtt nem szerettem kánonjogot itt megszerettem, s ez a lényeg

·        Péntek-szombatra tennék konzultációt, megértőbb ügyintézőket alkalmaznék, jónak tartom a hároméves képzést

·        Magyarnyelvű kánonjogi irodalom gyarapítása, az egyetem katolikus voltának erősebb hangsúlyozása, imádság óra előtt és után

·        A meghirdetett órákat legalább helyettesítéssel meg kellene tartani, a jegyzet felolvasásának nincs sok értelme

·         több konzultációra lenne szükség

·        kész csoda, hogy működik, tudván milyen nehéz egy tanszéket beindítani és működtetni, a hallgatók nagyon elfoglaltak, főleg az atyák, felháborít egyesek elégedetlensége, akik semmit sem tesznek a jobb működésért.

22. Rendelkezik-e Internet hozzáféréssel (otthon, munkahelyen vagy máshol):

Ez azt jelenti, hogy a Kánonjogi Intézet folytathatna internetes kommunikációt, hiszen a hallgatók háromnegyed része rendelkezik hozzáférési lehetőséggel. Akár internetes fórumok, levelezőlisták indíthatók lennének.

23. Szívesen részt vállalna-e a Kánonjogi Intézet munkájában:

A válaszadók 78%-a szívesen venne részt az Intézet munkájában, és csak 17% jelölte meg a nemet. Ez azt jelenti, hogy hallgatóként 18, végzés után 22 fő dolgozna szívesen a Kánonjogi tanszéken.

 

A kapott eredmények értékelése

A jelen munkafázisban csak részeredmény születhetett. A válaszadásban a hallgatók 37,5%-a vett részt. Főszabály, hogy a munka során, a kapott adatok ismeretében sem szabad az eredeti tervet megváltoztatni, ami természetesen az összes beiratkozott megkérdezéséből, majd a kapott eredmény feldolgozásából áll. De a részeredményt is lehet értékelni, azonban a hangsúlyozni kell, hogy ez csak a válaszadásban résztvevők véleményét tükrözi, a kapott adatok csak ennek tükrében szemlélhetők. A kapott statisztikák fényében a következőket állíthatjuk:

A megkérdezettek motiváció szempontjából szelektált minta, mert ők azok, akik bejártak az előadásokra a vizsgált időszakban. A résztvevők alacsony száma ellenére is rendkívül hasznosnak bizonyult a munka elvégzése, mert az Intézet megismerhette a hallgatók egy részének, hozzáállását az oktatáshoz, a tanárokhoz, az itt folyó munkához. Ugyancsak megismerhetővé vált a hallgatók célja és véleménye, szükséglete.

Az a következtetés már levonható, hogy sokan vennének örömmel részt az oktatásban, kutatásban. Vétek lenne a hallgatók ilyen irányú érdeklődését elutasítani.

Ha folytatni tudnám a megkezdett felmérést, az eredeti célt elérve valóban tudatosan megtervezhető lenne, hatékonyabbá válhatna az Intézetben a folyó oktatás. Csökkenthetővé válna az elvárások-teljesítések közti távolság. A teljes feldolgozás segítséget nyújthatna a követelményszint felállítása, a kommunikáció javítása, a pontos tájékoztatás, az időben eljutatott információ, a kommunikációs eszközök célzott használata szempontjából.

 

2003. március 23-án

 

 

dr. Greszné Becsei Katalin