|
A szabadság pásztora a szabadságot őrzi. Mielőtt mosolyra fakadnál az előbbi megállapításon, gondold végig alaposan ezt a mondatot. Nemcsak úgy általában őriz valamit, vagy valakit, ó nem dehogy. A szabadságot őrzi, a tiedét, az enyémet, mindenkiét. Megpróbáltál már küzdeni vele? Harcoltál e már a szabadságodért, gondolattal, szóval, tettel, netán mulasztással? Eszedbe jutott valaha, hogy szabadnak születtél? Elzsongított már ez a gondolat? Jónak, rossznak de mégis szabadnak! Ízlelgetted e-már a szabadságot? Megtetted-e az első tétova lépésedet felé? Jogosan kérdezed miről is beszélek, mi is az a szabadság, mit jelent az, hogy szabadnak születtél? Még véletlenül se gondold azt, hogy a szabadság őrzője csupán egy személy.
Hátradőltem, lehunytam a szemem, és megpróbáltam mélyen lélegezni. Élveztem a friss erdei levegőt, az apró neszeket, a nyugalmat.
Felpillantottam
Mosolygós arc, kissé pimasz tekintet a magabiztosság fölényével, de éppen csak annyival, hogy ne legyen túl kihívó.
Jó napot! - válaszoltam.
Könnyed természetességgel leheveredett mellém. Bosszankodtam magamban, észrevettem rajta mindenképpen beszélgetni akar velem.
Szabadság helyett csak a karám, esetleg csak a kerítés formája változik. Születés után már karámosítanak minket.
G. Becsei Katalin
|