Értékkészlet, értelmezési tartomány, változók, függők és függetlenek, értelmezhetetlen, csak közelíteni, de soha el nem érni, hogyan tudok veled kommunikálni, az imádság, mint kommunikációs eszköz, az élet rejtvény. Ha elemezni akarom, az élet sok mindent magában rejt, de az élet első kilenc hónapját, mi nők, rejtjük magunkban. Ha vény, akkor, akkor az élet maga írja fel rá a keserű vagy jó esetben boldogság pirulát. A kettőben közös, mindkettőt le kell nyelni, az adagolás ad libitum. A földi útravaló egy csinos csomagocska, mindennapra jut valami. Olyan, mint az adventi naptár. Mindennap, ha tetszik, ha nem kinyílik a csomagocska.
Ha szárnyalni nem tudsz, legalább bicegj!
Ha azt mondod, alig várod a szenvedést, nem tudod, miről beszélsz, éretlen vagy még a szenvedésre.
*
Miért mondod a szélre, hogy feltámadt? Hiszen nem halt meg, csak elnyugodott, pihenni tért:
*
Az élet rejtvény, keresztényként kereszt-rejtvény. A függőleges és vízszintes élethelyzetben egyaránt a helyes megoldást kell beírni.
*
Ha csak a kereszt formáját és nem a tartalmát cipeled, hiteltelen vagy.
*
Miért gondolod azt, hogy minden fából érdemes és kell keresztet ácsolni?
*
Nem mindegy gyere kecske, vagy gyerekecske. Míg az előbbit azért hívjuk, hogy megfejjük, az utóbbi hívás nélkül is megfej minket.
*
Csak a tömegből szeretnénk kevesebbet, térből és időből a végtelen is kevésnek bizonyulna.
*
Az idő értékét nem az óra márkája adja.
*
A stopperóra fogantatásoddal indul.
*
Nemcsak a pénzt, az időt is meg kell tanulnunk beosztani.
*
Szeretem a forró zuhanyt. Ha a kádból kilépek, a bepárásodott tükörben nem tudok szembe nézni magammal.
*
Gyula oroszbarát volt. Ha azt mondtad neki "szevasz" rávágta "topol". Ha azt mondtad neki "topol", sose vágta rá hogy, "szevasz". Még lehet reménykedni.
*
Az időskor a legjobb ellenszere a futás. Előbb utóbb kifutunk az időből. Így leszünk időtlenek.
*
Fontos, hogy a szavakat helyesen válasszuk el írásban. Nem mindegy tehát, hét főbűn, vagy a hétfő bűn.
*
Abszolút lehetetlenség: várandós nőről azt állítani, hogy meddő hányó.
*
Kisgyermekként azt gondoltam a tintahal természetes élőhelye a tinta. Kék tintában kék színű, piros tintában piros színű halacska lubickol. Kegyetlenül furdalt a kíváncsiság, vajon milyenek ezek a parányi élőlények a valóságban. Abban biztos voltam, hogy a halacskák nem nagyobbak, mint a mákszem, és szálkásak, (nagyanyám mondta egyszer nagyapámnak, Te Kálmán, olyan szálkásak a betűid) sőt, azt is feltételeztem róluk, hogy rajban úszva a leírt betű alakját veszik fel. Tollhegyre tűzött apró papírgalacsint merítettem a csurig töltött tintásüvegbe, de hiába, sose volt kapásom. Próbáltam kék tintán kívül, piros tintában is vadászni rájuk, mert úgy véltem a pirosban élők vérmesebbek, merészebbek. Mondanom se kell, nem jártam sikerrel. Töprengtem, mi tévő legyek? Szereztem egy lupét, az íróasztalfiókból, és azzal tüzetesen megvizsgáltam nagyapám írását. Amennyiben a halacskák valóban léteznek, lenyomatuk a tinta megszáradása után ott marad papíron. De nagyítóval se láttam olyat, ami halformára emlékeztetett volna. Törtem a fejem, míg végül összeöntöttem a kétféle tintát, gondolván, két eset lehetséges, vagy keverék halacskát kapok, ami mindkét fajta jó tulajdonságait magában egyesítheti, így több remény van a kifogásukra, vagy annyira vágyódnak vissza a saját színű tintájukba, hogy ész nélkül ráharapnak a galacsinra, és én szépen, visszaengedem őket eredeti közegükbe. Persze ez is kudarccal végződött. Pecázás helyett maradt a pacázás, jó nagy tintafoltok díszítették füzeteimet. Amikor megkérdezték tőlem miért nem vigyázol jobban a füzeteidre, csak annyit válaszoltam, tudod, a halacskák, annyira szeretnek fickándozni.
*
Mérgező ülőhely: (ga)lóca
*
Istenem, sehol nem látlak, miért bujkálsz előlem? Vagy csak hátat fordítottam Neked?
*
Valódi or(r)gyilkos: a nátha! Nahát!
*
Elhagyja érte anyját, apját, s lesznek egy test egy lélek. Valóban a fogamzáskor, EGY testté válnak, amelyhez EGY lélek adatik. Így lesz a nőből s férfiből egy TEST.
*
Ne hidd azt, hogy kevésbé szeretlek, mint a gyerekeket. Hiszen a gyerekekben magunkat szeretem.
*
Úgy vélem nemcsak folyékonyan tudok beszélni, hanem gondolkozni is folyékonyan tudok. Ezért vettem egy üveg tintát, és papírra vetettem a gondolataimat.
*
Megkérdeztem apámat:
- A latin ugye holt nyelv?
- Igen az - válaszolta
- Akkor az örök élet igéit miért latinul hirdetik?
Kicsi vagy még ehhez - mosolyodott el - majd megérted.
*
Őszinte ember lévén, nem tagadom, gerendáimat szememben hordom. Egészen elfásult tőle a tekintetem.
*
Kornélia szeme tele volt hegyes szálkákkal. Egy cseppet sem lepődtem meg rajta. Remekül illett fapofájához.
*
Zenélő óriáskígyó: oboa constrictor
*
Vala mi: a "mi van" régies múlt időben
*
Jó tanács: Üvegtéglával ne falazz. Átlátszik.
*
Nyugodtan aludnék, ha végre bér tapadna a kezemhez.
*
Mivel törlik meg a tehén száját itatás után? Itatóspapírral.
*
Ha szilárd formában kapod fel a vizet, garantált az azonnali lehűlés.
*
Kud-arc: sikertelen ráncfelvarrás
*
A házasságban csupán két nem hadakozik egymással.
*
Jácint szelídsége határtalan. Csatáit kardvirággal vívja.
*
Beiratkoztam egy alapfokú magyar nyelvtanfolyamra. Nem értem miről folyik a szó körülöttem.
*
Tévedni emberi dolog. Ezért a nők sohasem tévednek.
G. Becsei Katalin
|