|
|
Értékkészlet, értelmezési tartomány, változók, függők és függetlenek, értelmezhetetlen, csak közelíteni, de soha el nem érni, hogyan tudok veled kommunikálni, az imádság, mint kommunikációs eszköz, az élet rejtvény. Ha elemezni akarom, az élet sok mindent magában rejt, de az élet első kilenc hónapját, mi nők, rejtjük magunkban. Ha vény, akkor, akkor az élet maga írja fel rá a keserű vagy jó esetben boldogság pirulát. A kettőben közös, mindkettőt le kell nyelni, az adagolás ad libitum. A földi útravaló egy csinos csomagocska, mindennapra jut valami. Olyan, mint az adventi naptár. Mindennap, ha tetszik, ha nem kinyílik a csomagocska.
Az idő pénz, vagy mégse?
Kevés az időm, így elhatároztam veszek mindennaphoz egy órát. Ez évi 365 óra többletet jelentene, ráadásul négyévenként még egy órával többet is. Végül is amennyiben az idő pénz, akkor a felesleges pénzt időre válthatom.
Mivel anyagiakban sem tobzódom, első lépésként a rendelkezésemre álló 24 órából kell időt szakítanom arra, hogy megkeressem azt a pénzt, amiért időt tudok venni. Időt kell áldoznom, pedig abból kevés van nekem. Másik nehézség nem tudom az egységárat, mennyibe kerülhet egy perc vagy másodperc? Csak remélem, hogy az ár egyenes arányban van az időegységgel. Eszembe jutott még valami. Mi lenne, ha ezen túl, időben kapnám a fizetésemet? Hiszen ha az idő pénz, akkor pénz meg idő, tehát átváltható. Esetleg még jobban be tudnám osztani, mint a pénzemet. Tapasztalatból mondom, hogy pénzt könnyebb kölcsön kérni, mint időt kapni valakitől. Az időnket jobban sajnáljuk, mint a pénzünket. (Emlékszem Oszkárra, istenáldotta tehetsége volt a pénz fialtatásához, míg, én Nógrádig autóztam málnáért a gyerekeimnek, ott lényegesen olcsóbban vettem meg utazással együtt, mint a piacon addig ő, Sydnyből hozott kiwit csemetéjének. Ha bulizni hívtam, félszeg mosollyal szabadkozott: nincs időm sajnos, majd máskor. De Oszkár mondtam, ha neked annyi pénzed van, akkor időd is van. Nem érted te ezt, legyintett, nekem az idő pénz, én az időt sajnálom, nem a pénzt. Nesze, hívd meg a többieket is a nevemben, azzal kezembe nyomott egy csinos kis summát). Ráadásul az idő soha nem inflálódik. Bármilyen gazdasági rendszerben a 24 óra az, 24 óra. Igen ám, de az már függ a gazdasági rendszertől, hogy azonos idő alatt végzett, azonos munkáért mennyi pénz (idő) vándorol a zsebbe. Ebből talán levonhatnánk azt az elhamarkodott következtetést, hogy munka (idő/pénz) értéke a gazdasági rendszer függvénye. Nos, összeszedtem magamat, bementem a főnökömhöz, és így szóltam: Szeretném, ha ezen túl, időben kapnám a fizetésemet. De hát mindig abban kapod meg a cég mindig pontosan utal. Nem, nem erről van szó, én pénz helyett kérném az időt. Egy hónapban 160 órát dolgozom, 80 óráért pénzt kapnék, 80 óráért meg időt. Eltelt egy kis idő amíg válaszolt. Ma szerda van legközelebb hétfőn gyere dolgozni. Szelíden átkarolt, elkísért az ajtóig fáradtnak látszol, pihenj sokat-tette hozzá. Akkor csak a bank marad az időbank. Ahol a pénzemért időt vehetek. Mondanom se kell, nem kevés időmbe került a cím megtalálása. Vajon megkérdezik-e milyen időt szeretnék? Boldog békeidőt, jelen időt, múlt időt, esetleg néhány szempillantásnyit a jövő időből? Eszembe jutott még a kamat is talán másodpercalapú lesz? Mit képzel csak pénzért, vásárol múlt időt?? Lakolás és könny. A múlt eltelt, abból, már nem lehet lecsípni. A jelen de hát akkor nem a jövőt rövidítem meg? A jelen, az teljes létező, abból nem valószínű egy megoldást tudok elképzelni, a múltból elpazarolt hulladék időt, azt az kéne megvennem. Talán számon tartják valahol? Esetleg hirdetnei kellene. Ha van felesleges ideje megveszem. Maradék időmet jutányos áron eladom. Nos nézzük hol található az időbank? Ha benne vagyok az időben nem találom, tehát ki kellene lépnem belőle, bár időben odakellene érnem. Időtálló anyagból formázták, előtte pompás virágóra ágyás. Beléptem. Mindenütt órák és órák. Ahogy mutatták az időt. Furcsa érzés vett rajtam erőt. Beléptem a következő terembe, voltak a napok, jók és rosszak egyaránt. Tovább. Tovább, a következőben a hónapok, most már csak az évek, évtizedek századok és ezredek jöhetnek. Általánost vagy személyre szabott időt akar? Természetesen személyre szabottat. Nos jó, Nem fél? Dehogyis, félek, most. Valami megmagyarázhatatlan érzés kerített hatalmába, aztán rájöttem miért. Itt az óra nem hatvan perc volt a nap nem huszonnégy óra, az év nem 365 nap. A ketyegés sem volt egyenletes, hol, gyorsult, hol lassult, időnként mintha megállt volna. Minden ismerősnek tűnt, Onnan néztek vissza rám, üresen kihasználatlanul. A percekből órák lettek, az órákból, napok, ezek összeálltak harmincasával, hónapokká dagadtak, aztán évekké. Ez az én időm amit kaptam, ennyit tanultam ennyit aludtam dolgoztam, öleltem, veszekedtem, gyülöltem és szerettem, minden számon volt tartva. Meg kell tudnom mi az ami benne van.
Van egy börtön, amit nagyon szeretünk. Rabjai vagyunk szívvel lélekkel. Simogatjuk, kényeztetjük, becézzük. Fúvó széltől óvjuk, a naptól már kevésbé. Csinosítjuk, átalakítjuk börtönőrök segítségével, hogy minél vonzóbb legyen. Ahol börtön van, ott börtönőr, és fogoly is van. A börtönviszonyok koronként változtak. Mivel speciális börtönről van szó, itt a börtönőrök, megszabják a börtön formáját is.
Körbejártam a keresztet lassan, kényelmesen. Nem hagyott nyugodni a gondolat, megnézem, mi van mögötte. Hátulról csak holt anyag, göcsörtös fa, áldozat nélkül. Csak a formát láttam a lényeget nem. Minden üressé, formálissá vált. Üres kereszt, meszelt sír. Mögé bújtam. Visszamentem, megálltam előtte.
A juhocska panasza
Sovány a legelő, alig nő fű rajta
A gondos gazda azt is letakarja
Ennem nem adnak
Ha bégetek elzavarnak
Istenem, én levennélek a keresztről. Kétezer éve telt el, s Te még mindig oda vagy szögezve, pedig már megváltottad a világot. Nem fáj Neked?
G. Becsei Katalin
|
