|
|
"A szexualitásról már többször beszéltünk, az egyház nyilvánvalóan nagy titkot sejt benne. Másrészt nehezen érthető, hogy az egyház miért vall olyan szigorú nézeteket a házasságon belül is ezekben a dolgokban? Vajon az egyház másként értelmezi az élettel, az emberrel való érintkezést, amikor megtiltatja a fogamzásgátlást? "
A fenti kérdést Josef Ratzinger bíborosnak tették fel egy beszélgetés során. A kérdés megfogalmazása nem precíz. A kérdés feltevésének idején (2000-ben) az egyház nem a fogamzásgátlást, mint olyant tiltja, hanem a bizonyos úgymond fogamzásgátló szerek alkalmazását.
XI. Pius Casti connubii enciklikája (Róma 1930) a házasság javai közül első helyen említi a gyermeket. Ebben az esetben valóban minden házastársi aktusnak nyitottnak kellett lennie a gyermekáldásra.
"A házasság javai között első helyen áll a gyermek. Így tanította már maga az emberi nem Teremtője, aki végtelen kegyessége szerint az emberi élet folytatásában az emberek segítségét igénybe akarta venni, midőn a paradicsomban a házasságot alapítván ősszüleinknek, s rajtuk keresztül az összes eljövendő házastársaknak mondta: "Növekedjetek és sokasodjatok, és töltsétek be a földet." Szent Ágoston ugyanezt az igazságot Szent Pál apostolnak a Timóteushoz írt első leveléből is levonja, mondván: "Maga az Apostol a tanúja, hogy a házasság célja a gyermeknemzés, midőn mondja: Akarom, hogy a fiatalok férjhez menjenek. S mintha valaki tőle az okot kérdezné, azt feleli: Fiakat szüljenek, anyák legyenek."(De Genesi ad litteram. 9,7,12; 1Tim 5,14.)"
Megjegyzés: Magyarországon az 1930-as években mintegy 100.000-re volt tehető a művi vetélések száma. Ne felejtsük el, hogy ez már nem a történelmi, hanem a mai Magyarország területe, és az abortuszt törvény tiltotta. Erre a számra az általános termékenység csökkenésének mértékéből lehet következtetni. (Csupán megjegyezni kívánom, hogy sokszor és sokan hivatkoznak arra, hogy ma mennyire erkölcs nélküli világban élünk).
Hatalmas vihart kavart és még katolikus körökben is elutasításra talált VI. Pál 1968. július 29-én közzétett enciklikája a Humanae vitae.
"Ha tehát komoly indokok szólnak amellett, hogy szünet legyen a gyermekek születése között (ez az indok lehet a szülők testi vagy lelki állapota, vagy külső körülmények), az Egyház azt tanítja, hogy szabad a házasoknak követni a szervezetben adott periódusokat, csak azokban az időszakokban élvén a házaséletet, amikor a fogamzás lehetősége szünetel, s így oly módon szabályozhatják a születést, hogy az előbb kifejtett erkölcsi tanítást nem sértik meg.
Az Egyház hű marad önmagához és tanításához, amikor úgy ítéli, hogy szabad a házasoknak a terméketlen periódusokhoz folyamodniuk, miközben elítéli minden olyan dolog használatát, ami a fogamzást közvetlenül megakadályozza; jóllehet ez utóbbi eljárás mellett tisztességesnek és súlyosnak látszó érveket hoznak fel. A két eljárás ténylegesen nagyon eltér egymástól: az első esetben a házasok a természet által nyújtott törvényes lehetóséggel élnek, a másik esetben megakadályozzák, hogy a fogamzás a természet rendje szerint megtörténhessék. Tagadhatatlan, hogy mindkét esetben kölcsönös megegyezéssel és megfelelő okok alapján akarják elkerülni a fogamzást, és biztonságos megoldást keresnek egy újabb gyermek születésének elkerülésére. Ugyanakkor meg kell vallani, hogy csak az első esetben találják meg e megoldást, azaz akkor, amikor igaz ok miatt nem kívánván új gyermek születését, a termékeny időszakokban tartózkodnak a házasélettől, mikor pedig visszatér a terméketlen időszak, élik a házaséletet a kölcsönös szeretet kifejezésére és az ígért hűség megtartásáért. Így cselekedvén igaz módon és egészen helyesen tesznek bizonyságot szeretetükről."
Ennek fényében az 1930-as Casti Connubii enciklikában megfogalmazottakkal ellentétben nem minden házastársi aktusnak kell nyitottnak lenni a gyermekáldásra, hanem magának a házasságnak. Ez döntő és lényegi változás az egyház álláspontjában. A gyökeresen új gondolat, hogy "szabad a házasoknak követni a szervezetben adott periódusokat, csak azokban az időszakokban élvén a házaséletet, amikor a fogamzás lehetősége szünetel", megengedi a fogamzásgátlást. Igen elgondolkodtató a 32 évvel ezután kérdező tudatlansága…. Meglepő a bíboros válasza is, aki nem igazítja helyre a kérdezőt egy ilyen fontos kérdésben.
II. János Pál 1981. november 22.-én kiadott Familiaris consortio című apostoli buzdítása ezt megerősíti:
"Valahányszor pedig a házastársak fogamzásgátló módszerrel élnek, szétválasztják azt a két tartalmat, melyeket a teremtő Isten a férfi és a nő természetébe és nemi egyesülésük aktusába oltott, s úgy viselkednek, mint akik "felülbírálják" az isteni tervet, s "kilugozzák", illetve lefokozzák az emberi nemiséget: s ezzel együtt a saját személyüket és a házastársukét is, hiszen a "totális" önátadás nem történik meg. Így a természet szavának, mely a házastársak kölcsönös és teljes odaadását mondja, a fogamzás meggátolása által szembehelyezik az ellentmondás igéjét, tudniillik a teljes odaadás megtagadását. Ebből pedig nem csupán az élet felé nyitott lelkület elutasítása származik, hanem a házastársi szerelem belső igazságának -- mely az egész személy ajándékozására irányulna -- színlelése is.
Amikor pedig ezzel ellentétben a házastársak megőrzik -- a terméketlen időszakok figyelembevételével -- az egyesülés és a nemzés szétválaszthatatlanságát, amely az emberi nemiségben benne van, úgy viselkednek, mint az isteni terv szolgái, a nemiséggel pedig ősi, dinamikus ereje szerint "élnek", azaz színlelések és beavatkozások nélkül "totálisan" ajándékozzák magukat."
A természet rendjén alapuló fogamzásgátlást tehát az egyház nem tiltatja. Az egyéb fogamzásgátló szerek pedig többségükben nem is a fogamzást gátolják, hanem az esetek egy részében korai abortuszt okoznak Ilyen a "sürgősségi fogamzásgátló" tabletta (esemény utáni tabletta), a spirál, és minden olyan szer, ami a már megtermékenyített petesejt beágyazódását akadályozza meg.
Az más kérdés, hogy ennek a természetes családtervezési módszernek az alkalmazása nem könnyű. Nem egyszer adódnak olyan helyzetek, amikor a terméketlen periódusok "használata" nem lehetséges. Ilyen a szülés utáni időszak, amikor nem lehet tudni mikor áll vissza a ciklus, és a szoptatás sem nyújt teljes biztonságot. Hosszabb ideig tartó lázzal járó betegségek, ekkor a testhőmérséklet emelkedése nem értékelhető.
"Annak ellenére lehetünk -e jó keresztények, ha a szexuális morál kérdéseiben nem fogadjuk el az egyház álláspontjait?"
A szexuális morálhoz tartozik a házasság előtti kapcsolat, a házastársi hűség megtartása, a fogamzásgátlás különböző eszközeinek az alkalmazása, az abortuszkérdés. Úgy gondolom. hogy itt, a ne ölj, ne paráználkodj parancsra, kellene igent, vagy nemet mondani. Ha én elutasítom az egyház álláspontját, a szexuális morál kérdéseiben, és kiskaput keresek, akkor miért vagyok én a keresés állapotában? Miért beszélhetünk akkor egy jó katolikusról ebben az esetben? Egyáltalán milyen utat kereshetek én? Nem önzőségről, esetleg kényelemszeretetről, van szó? Esetleg nem az egyház álláspontjának, hanem a korszellemnek akarok én megfelelni? Ha valamit nem fogadok el, ezt meg kell indokolnom. Mit kell tennem ahhoz, hogy jó katolikus lehessek? Mi a "sine qua non"-ja az egyházhoz tartozásnak? Melyik álláspont elutasításával maradok meg jó kereszténynek? Esetleg arról van szó, hogy szabadon dönthetek a lelkiismeretem szerint?
G. Becsei Katalin
|
