|
|
Olvastam egy gyerekeknek való találós kérdést.
Vajon attól tudunk jól írni, hogy a mondandónkba foglaljuk a motivációt. Az ember ügy érzi szakdolgozatot ír. Minek erőlködni? Mennyi asszociáció és fikció. Az írástól jobban megismerjük magunkat. Mint egy tükör. A tükör által homályosan. Korrekt vajon a kép, amit kapunk. És ha valaki nem tudja magát kifejezni. Vagy így nem tudja? Akkor minek erőlködni? Bergman. Ő például nem ír. Ez nem affektálás? Valaki nem tud írni, csak szeretne, de csupán affektál. Most? Az ihlet jobban jön a zenére, de valaki csendben alkot. Van fontossági sorrend. Azt például nem írom bele egy esszébe, hogy egy szárnyas hangya folyton nekimegy a gép monitorának, zümmög és molesztál. Mert ezzel nem mondok semmit. Át kell adni. Ki érdemes erre. Vajon mitől költők a költők??
"Mindig jelen van, de látni, hallani, szagolni, tapintani nem tudod. Megmutatja a múltat, a jelent, a jövőt. Nélkülözhetetlen az élethez. Minden történet alkotója. Ez az, ami alatt bármi, bármikor végbemegy, megtörténik. Ez a világ és az egész világmindenség pályája. Mi ez? Felelet: az idő"
Elég banális 'definíciónak' hangzik, de a kérdés utolsó mondata elgondolkodtató.
A világ és az egész világmindenség pályája.
Mi az idő? A legmegfoghatóbb az elmúlás. Volt-nincs. Az idő van, de nem érzékeljük a jelent, a jelenre senki ne reflektál. Minden elmúlik. Perpetuum mobile? Roma aeterna. Mi az örökkévalóág. Állítólag az emberi agy képtelen felfogni. Tudjuk a pillanatot a pillanatában értékelni, vagy csupán az elmúlástól lesz olyanná. Minden pillanat örök. Ezt szinte közhely. De mitől? Öröknek éljük meg a pillanatot, Az időnek több dimenziója van? Pedig az maga egy dimenzió…
Lehet tanulmányozni az időt? Ma már mindent lehet. Skatulyázunk, mert félünk. Ez a saját korlátoltságunk. Mert nem tudjuk felfogni a végtelent. Amit nem tudunk belátni, afölött nem tudunk uralkodni. A királyok sem uralkodtak…és megjelent a bürokrácia. Mankó a tömeg uralásához. Ki diktál? Az eszmék diktálnak, vagy az eszméket diktálják.
Szült már emberi agy végtelent? Mi a felfoghatatlan? Felfoghatatlan=végtelen? Mindennek a saját korlátunk szab határt. Tehát véges a gondolkodásunk. Isten gondolkodik? Megköt a gondolat, vagy a gondolatot megköthető?
Minden leírható egyenlettel? Akkor nem hiszünk a végtelenben. Még a valószínűség kiszámításához is képleteket alkalmazunk. Mit bírunk a nem-biztosra bízni? Momo. És elkezdtünk elszámolni az idővel is…
A pénzed csak akkor nem elég, ha számolod. Csak akkor vagy öreg, ha megnézed a személyidet.
A végén tényleg el kell számolnunk? A talentumokkal el kell számolni? Vagy csak látom, hogy kamatozott. A tehetségnek nincsen mértékegysége. Szerintem a cserekereskedelem és az adás a legigazságosabb.
Valaki leül magába elmélkedni, és évtizedek múlva tankönyveket írnak róla.
Idővel tankönyveket írnak róla.
G. Becsei Katalin
|
