|
Földhözragadt vagyok
Porban, sárban
Verejtékben, lázban
Járni akarok
Testem erőtlen hever
Porban, sárban
Vetetlen ágyban
Lelkem rezdülni mer
Mozdulni nem enged
Fogva tart, bilincsben ver
Csókot keres, hamisan ölel
A profán gravitáció
Visszazuhanok százszor
Porból, sárból
Vetetlen ágyból
Felemelkedem párszor
Fogva tart, bilincsbe ver
Csókot keres, hamisan ölel
A profán gravitáció
Botorkálok, hogy majd járni tudjak
Az út végén valamit visszaadjak
De sokszor minden hiábavaló
Mert vonz és taszít
A profán gravitáció
Pedig messze-messze mennék
Csillagokig vándorolnék
Ajtódon én bekopognék
Szólna ajkamon az ének
Az ALMÁT hoztam vissza Néked.
G. Becsei Katalin
|