|
|
A házasság a legnehezebb szerzet, mondta Aquinoi Szent Tamás. Igazságát el kell fogadjuk, hiszen két gyarló ember próbálja meg egymást formálni saját elképzelése szerint. Az egyházi rend szentségében élők az abszolút szeretetnek, az abszolút jóságnak kötelezik el magukat. Ez az elkötelezettség Isten részéről sohasem jelent kockázatot a szerzetes felé. Csak az ember válhat hűtlenné, fordulhat el zárkózhat be. Az egyik oldalon a végtelen szeretet, a másikon pedig az esendő teremtmény. A házasságban élőknél, két tökéletlen gyarló ember konfliktussorozatán keresztül próbálja egymást megszentelni. A közös élet során sebeket adnak és kapnak, ezek nem ritkán a kapcsolat szétzilálásához vezetnek. Míg a rendek jól kidolgozott és csiszolt szabályok szerint működnek, meghatározott napirend szerint élnek, feladataik tervszerűen szűkre szabottak, addig minden párkapcsolatban a két embernek kell szabályaikat, napirendjüket megtalálni, és felépíteni, hogy együtt tudjanak élni, de ezt is minden gyermek (ha több van hatványozott módon) naponta többször felborítja. Nagyon nehéz egyszerre ellátni a "konyhás", "takarító", "kapus", "oktató", "lelki vezető", "munkás" és egyéb szerepeket.
Hogyan lesz valaki szerzetes? Éveken át való tanulás, a szerzetesközösségben való élet ad lehetőséget a rend, a szerzetesi élet mély megismerésére. A novícius ezen, sokszor 4-6 éves ismerkedés után döntheti el, hogy vállalja-e ezt az életformát. Ezzel szemben a házasság megköttetik - minden különösebb előkészület nélkül -, és csupán ezután jön a tanulás, a megszokás időszaka. Akkor, amikor már nincs visszaút!
Valamit sejthetett ebből szent Pál apostol is, amikor ezt írta: "Jó, ha az ember asszonnyal nem érintkezik." Magyarázattal is szolgál a levélben: "A nőtlennek arra van gondja, ami az Úré: hogyan járjon az Úr kedvében. A nős azonban a világi dolgokkal törődik: hogyan keresse felesége kedvét és megosztott." Ehhez hozzátenném, hogy ez a megosztottság ennél sokkal többrétű: a család eltartásának gondja, a gyermekek nevelése, az évekig tartó 24 órás "szolgálat", a munkahelyi és egyéb közösségi problémák megoldásának terhe mellett az egyház által előírt kötelességeket is teljesíteni kell, miközben gyermekeit keresztény szellemben igyekszik nevelni. "Ha így áll a dolog férj és feleség között, nem érdemes megházasodni." mondhatjuk a tanítványok szavaival.
Nem véletlen, hogy XII. Pius egy beszédében a keresztény házasság heroizmusáról fejti ki nézeteit. Ez a mindennapos hősiesség hozzátartozik a hétköznapi élethez, egy hősiesség, mely a lelket formálja és acélosítja, hogy felkészítse arra a napra, melyen Isten talán egy rendkívüli hőstettet kér. Ez a heroizmus a mindennapok kötelességeiben gyökeredzik.
Egy XIII. Leó pápáról még püspök korából eredeztetett anekdotában szerepel, mikor egy pap Friedrich Ozanam halálakor annak életét szenthez hasonlította, de megjegyezte, "Kár, hogy nem tudta elkerülni a házasság csapdáját!", kijelentette, hogy az Isten nem hat szentséget és egy csapdát, hanem hét szentséget alapított.
A katolikus egyház, tanításaiban - talán mindezek miatt -, nagy súlyt helyez a házassági előkészületre:
"Az ifjúságot alkalmas módon és idejekorán, elsősorban éppen a családon belül, fel kell világosítani a házastársi szerelem méltóságáról, feladatáról és megéléséről, hogy a tisztaság szeretetében nevelkedve megfelelő életkorban és erényes jegyesség után köthessen házasságot."
"Nagyon fontos, hogy a híveket jól oktassák a házasságról: szóban és írásban egyaránt, nem egyszer, nem is felületesen, hanem gyakran és alaposan."
"Napjainkban különösen szükséges, hogy a fiatalokat felkészítsük a házassági és családi életre." "Azok a változások, amelyek korunk szinte minden társadalmában lezajlottak, azt követelik, hogy ne csupán a család, hanem a társadalom és az Egyház is törekedjék arra, hogy a fiatalokat jól felkészítse eljövendő feladataikra."
Az egyház keményen fogalmaz, és határozott kötelességeket ró a közösségekre. Különösen a CIC 1063. kánonja, mely a törvény kogens szabályának erejével teszi mindezt kötelezővé a lelkipásztorok számára.
A házassági előkészítésnek folyamatosnak és fokozatosnak kell lennie. Három alapvető szakaszban kell történnie: távoli, közelebbi és közvetlen. "A távoli előkészület a gyermekkorban kezdődik, abban a bölcs családi pedagógiában, amely törekszik arra, hogy a gyermekeket önismeretre vezesse." "Ebben az időben kell megalapozni mindazon igazi emberi értékek tiszteletét, amelyek a személyes és társadalmi kapcsolatokban valósulnak meg."
"Erre az alapra épülhet rá később a részletes közelebbi előkészület, amely az életkornak megfelelő katekézissel együtt úgy is felfogható, mint egy katechumenátus." "A fiatalok vallási oktatását az alkalmas időben és az igényeknek megfelelően nyújtott, házastársi életre szóló felkészítésnek kell kiegészítenie. Ebben az előkészítésben a házasságot úgy kell bemutatni, mint a férfi és a nő állandó törődést igénylő, személyes kapcsolatát és arra kell serkenteni a lelkeket, hogy a házasélet és a szülői felelősség kérdéseit mélyebben lássák, elsősorban a témával kapcsolatos orvosi és biológiai ismeretek segítségével."
"Hasznos, ha a közvetlen előkészület a házasságkötés előtti hónapokban és hetekben történik."
Az előkészülettel azonban hosszú idő óta baj van. Az elmúlt évtizedekben a család társadalmi megítélése talán soha nem látott mélypontra süllyedt. A tömegkommunikáción keresztül benyomultak a szülői nevelést megzavaró elbizonytalanító újabb és újabb gyakran egymásnak ellentmondó pszichológiai elméletek. A Constantine házaspár (1972) szerint: "az egyik legszívósabb és legdrámaibb folyamat a család méretének fokozatos összeszűkülése, mely nemcsak a gyermekszám csökkenésében mutatkozik meg, hanem abban is hogy a család a családmagra - férj, feleség és gyerekek - redukálódott. (...) Funkciók és a funkcionális sokféleség elvesztése, a szükségletek kielégítésének sikertelensége, instabilitás - ezek jellemzik azt az egységet, a családot, melynek mérete már a kritikus szint alá süllyedt."
"Azért, hogy a házastársak igenje szabad és felelősségteljes cselekedet legyen, és hogy a házastársi szövetség erős és tartós emberi meg keresztény alapokkal rendelkezzék, elsőrendű fontosságú a felkészülés a házasságra. A lelkipásztorok és a keresztény közösség (mint Isten családja) szerepe nélkülözhetetlen a házasság és a család emberi és keresztény értékeinek átadásakor. Ez korunkban még fontosabb, mert számos fiatal széttört családból jön, ahol nem lehetett része elégséges módon ebben a felkészítésben."
Magyarországon egyre kevesebb a házasságkötés, a válások emelkedő tendenciát mutatnak, a sérült családok száma soha nem látott mértékben növekszik. A nemi szabadság és szabadosság egymással lassan equivalens fogalmakká válnak. A hűtlenség már nem csupán elfogadott, hanem lassan "kötelező". A koraszülés gyakorisága rendkívül magas, a művi abortuszok száma nagy, egészségkultúránk színvonala alacsony. Felmérések szerint a fiatalkorú terhesek több, mint 10%-a két évnél hosszabb idő óta tartott fenn nemi kapcsolatot. Csupán 11%-uk védekezett valamilyen módszerrel. Többségük a fogamzásgátlással kapcsolatos alapvető ismeretekkel sem rendelkezik. Ma Magyarországon évente többezer tizenévesnél végeznek művi terhesség-megszakítást. Az első terhességet megszakítók egyharmada 19 éven aluli! Mindemellett a fiatalkori terhesség-megszakítás az átlagnál fokozottabb veszélyt rejt magában. Ezen abortuszok jelentős részében a várandós anya megoldhatatlan lelki, pszichológiai konfliktusszituációba kerül. Ez kihatással van egész későbbi életére, sokakban maradandó nyomokat hagyva.
Mindezeket súlyosbítja az, hogy hazánkban a jegyesoktatás alig alig működik legalább is az előzőleg idézett dokumentumoknak megfelelő formában. Ennek egyik nagyon lényeges oka, hogy a szükséges vatikáni dokumentumok csak igen hiányosan állnak rendelkezésre, nem kerültek lefordításra. A magyarul olvasható anyagok pedig szinte hozzáférhetetlenek a családok számára, mivel utánnyomásuk nem megoldott. (Az elosztással is bajok vannak, mert raktáron porosodó kiadványok fénymásolatban kerülnek sokszorosításra.) További nehézségeket okoz, hogy a működő lelkipásztorok nem rendelkeznek megfelelő szociológiai, családterápiás pszichológiai, biológiai és családtervezési ismeretekkel. Nem készültek el azok a segédanyagok, ismertetők, tematikák, amik a jegyesoktatást segítenék. Az oktatásban résztvevő házaspárok (már ahol ez működik) nincsenek megfelelően felkészítve. Hiányzanak az országban azok a családtervezési és krízismegoldó tanácsadók is, melyek a válságba került házasságokat átsegítenék a kritikus időszakon.
- * -
Sok olyan jegyespár jelentkezik egyházi házasságkötésre akik nem katolikus környezetből jönnek - mivel az elmúlt negyven évben a vallásos nevelés teljesen megszűnt -, de igényük van a bensőséges és külsőségeiben is szép templomi szertartásra. Ezek a párok nem vallásellenesek, csupán tudatlanok és szekularizáltak, ennek minden következményével együtt. Gyakorlati jegyesoktató munkám során látom, hogy nem lehet elég részletesen és alaposan elmondani a tudnivalókat mert pontosan az egyház által megkövetelt távoli és közelebbi előkészület hiányzik A közvetlen előkészület során - mely a tulajdonképpeni jegyesoktatás -, ezek a hiányosságok nem pótolhatók. Mindezen okok miatt a párok házasságról alkotott elképzelései, a házasság szentségének világos ismerete és a házasságkötés morális vonatkozásainak teljes hiánya nem pótolható a jegyesoktatás néhány órája alatt.
"Ezért az Egyháznak jobb és bőségesebb házassági előkészítésről kell gondoskodnia, hogy amennyire lehetséges, elhárítsa azokat a nehézségeket, amelyek sok házaspárt terhelnek, s hogy egyre nagyobb számban jöhessenek létre boldog házasságok."
Dolgozatomban a megadott szűk keretek között csupán a felvázolt problémák morális vonatkozásaival foglalkozom, de a kérdéskör komplexitása nem engedi meg, hogy átát ne tévedjek más szakterületekre is.
G. Becsei Katalin
|
